Kosárba teszemJapán szellemei
Válogatott mesék és meditációk
Lafcadio Hearn
Fordította: Molnár Zoltán
Japán kulturális hagyatéka, hiedelemvilgágának, művészetének, legendakincsének gazdagsága és különössége a magát évszázadokig hermetikusan elzáró szigetország kényszerű megnyílásától, az 1850-es évektől kezdve ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolt és gyakorol a nyugati szellemre. E hatás egyik jeles példája Lafcadio Hearn műve, amely azonban nem csupán lenyomata, hanem a korábbi századvégen nagy hatású formálója is volt a "japonizmus"-nak. Összeállításunk nemcsak a klasszikus japán mesék, rémtörténetek, legendák Hearn-féle feldolgozásaiból kínál ízelítőt, hanem tartalmazza Hearnnek a japán lélek, a japán világ egy-egy lényeges elemével foglalkozó legfontosabb esszéit és buddhista szemléletű, sajátos hangulatú kozmikus meditációit is.
„Ahogyan az Éj felfalja az árnyakat, úgy fal majd fel bennünket e fantomszerű föld. Ám minden árny és az Árnyfaló is bizonyosan megjelenik egyszer újra – valahol, valahogyan újra testet ölt. E föld a lábam alatt a Tejúttal egyidős. Nevezd, ahogy akarod: agyagnak, talajnak, pornak – nevei csupán emberi érzületeknek jelei, melyekkel nem egylényegű. Valójában névtelen és megnevezhetetlen; erők, hajlamok, végtelen potencialitások golyóbisa ő, melyet születés és halál ama parttalan tengerének lüktetése formált, amelynek árja láthatatlan hömpölyög elő az örök Éjből, hogy csillagködökké robbanjon szét.”
Vágvölgyi B. András esszéje Hearnről itt.
Részletek a könyvből hangoskönyv formában itt.
A szerzőről
Lafcadio Hearn (1850–1904) ír apától és görög anyától görög földön született. Még kisgyermek volt, amikor szülei elhagyták. Dublinban, apja rokonainál nevelkedett, Angliában tanult, majd Amerikába került, ahol először újságíróként, azután íróként szerzett hírnevet. 1890-ben Japánban telepedett le, és haláláig nem is hagyta el a szigetországot. Japán állampolgárságot és nevet vett fel (Koidzumi Jakumo), japán feleségétől négy gyermeke született. Vidéki középiskolákban, majd a Tokiói Császári Egyetemen angol nyelvet és irodalmat oktatott. Mesés történeteiben régi japán legendákat elevenített fel, esszéiben, tanulmányaiban a japán nép szokásait, hagyományait örökítette meg, és tárta az elsők között a nyugati olvasók elé. Végakaratának megfelelően buddhista temetőben helyezték örök nyugalomra.